kicsi és buta, de majd kinövi

valószínűtlen szituáció.
a teste az ágyon. ahogy ül
balra dől aztán jobbra
előre
és csatakos fejjel üvölti, hogy meghallgassák
nem tudja, hogy a szája csukva mint a lapuló harcsának

és egyre kisebbre zsugorodik mert a nagy nyugodt tenyerek nyomják a hátát
a tenyerek is zokognak és aggódnak mert ő véresre rágja az ujjakat. "vérig sértesz", ropogják neki a hosszú ujjak

lehetetlen sötétség folyik a szemeiből, folyékony szemek
gigászira mereszti őket, hogy lássa a fekvő testet az ágyon mert fognia kell az álmos izmokat, hogy meg ne tébolyodjon
folyékony gömbszemek, akkorára dagadnak, hogy fájdalmas hússal ömlik belőlük ez az átkozott éjaszaka
mint egy felnyesett bendő vére a kócos földre
a kócos fejre

elterül mellette az elkínzott test, fáradt,
de ő nyög és vonaglik és nem hagyja aludni

  aztán végkimerülnek hirtelen, meghalnak megnémulnak és reggelig ájultan fekszenek
egymástól távol.
egyre távolabb.