Ikarusz és a boldog asztronauták II.

enyhül a tél, Bulgakov úr, de még most sem érzem a változás szelét. ha közeledik is,olyan hideg, és én úgy fázok tőle, hogy inkább a cigi-és konyhaszagú vaskos takaró alá bújok, s tétlenkedek moccanatlan apátiában, míg ki nem rügyeznek az idei kreativitás első facsemetéi.

kedves tanárúr. úgy állunk épp, hogy a lehetőségek ablakait pont a változás szele csapkodja be előttem, sorjában az összeset.
kösszömszépen, de nincs szükségem bölcsességekre, csupán erő kéne, hogy a huzattal dacolva kinyissam őket újra.
mellesleg nézze csak, ma este ismét besárgult az ég.
májelégtelenség.

egymagam.

mire ezt leírtam, vörösre váltott.
elvérzett.