egy kicsit odalesz most minden

miért ne lehetne minden olyan mint régen
semmi se lehet már olyan mint régen
ezentúl minden jobb lesz mint régen
semmi se lesz már olyan szép mint régen
most a legszebb
most a legszarabb
kurvaszar most, soha szarabb
holnap minden szebb lesz
holnap is ma lesz, de már sose lesz régen.


nem akarok többé változni. maradni még annyira se.


...csak miután moccanás nélkül elfogadtad, hogy elmegyek, miután az ágy szélén ülve nézted végig ahogy rádhagyom a szoba csöndjét és halkan becsukom az ajtót magam után és te egy szót se szólsz utánam
csak miután rájöttem, hogy túlmisztifikáltam magam az életedben és nem is fáj hogy a májussal együtt én is eltűnök. vagy te tűnsz el belőlem mindegy.


csak ezután jöttem rá hogy túl sok emléket kell mostantól magammal cipelnem és többé nem segítesz nekem.
mint a vasárnapi utazótáskát amit mindig kitéptél a kezemből mert túl nehéz volt én meg gyönge vagyok.
no lám, a táskám most tele van a nyarainkkal, a műanyag dínóinkkal, a verébkölyökkel akit a macskák elé dobtunk, vászonra festett arcaiddal, göncölszekérrel hintaágyastól, gumicsizmás üldözésekkel a sáros kukoricaszárak között, hosszúhosszú ujjaiddal, a templom félelmetes kongásaival, estékkel amikről azt hittük, sosem éljük túl, rájákkal a szoba falán, főbérlővel és orvosokkal és injekciós tűkkel és rothadó szilvákkal a pincetetőn és rengeteg...rengeteg várakozással mert akkor még barátok is lehettünk volna.
és most tudod milyen nehéz ez a kurva táska?
nagyon sokára érek vele haza.

fuck

shit.