kicsi fohász hozzátok, gyerekek

nemsoká indulok feléd, drága Most, te Valóság.
kapaszkodok beléd két kézzel, Tegnap, te emlék.

Mához:
te taníts meg újra a jelenben élni. mutasd, hogy kell nem emlékezni többé, szaggasd ki kezemből a kétségbeesés remegő nyaka köré hurkolt kötelet, mert hiába rángatom gyilkos szándékkal, engem fojt meg végül.
birtokolj. üssél is, ha kell. etess, itass, olykor simogass, és én hálából majd nem engedem, hogy meghaljunk.

Tegnaphoz:
...és csak akkor tépem el a láncot, ha újra meghallom a lépteit. és a sörétes puska csövének elegáns billenését a tenyerében. értem jön majd, és én újra elé futok behúzott farokkal,lesunyt füllel, pedig tudom, hogy nem vagyunk már többé vadásztársak. 
de CSAK NEKI engedem, hogy agyonlőjön a kormossá égetett határban, ahová sorokba köpködtük a cseresznyemagokat.
talán egyikünk se akarta, hogy kinőjenek.

légszomjas a kis balga

akkor most egy kis húszas évek...taramtaram pam pammm. taramtaram pam pammm.
taramtaram tamparamparam tamparamparam pam papappapam PAMMM.



apropó, a ma hajnali REM-fázis különdíjas álma 'Továbbrasetudokmeghalni' kategóriában:


Megkértetek, hogy költözzek egy fickó testébe, de csak amíg szörnyethal szerencsétlen egy elég darwindíjas baleset következtében, nem tovább. 
Miféle halálról lenne szó, kérdeztem én, s elém vetítettétek a hamarosan bekövetkező végzetes szituációt: srác egy utánfutón ücsörög egy baszottnagy hűtő társaságában, mikor is a sofőr egy hajtűkanyarban elveszti uralmát a járgány felett, s a testes fridzsider srác kiszakadt tüdejével súrolja fel a sztráda egy jókora szakaszát.
hát mondom...legyen.
Úgy izgultam, mikor a hűtő mögül kilesve megláttam a közeledő kanyart.
nem gondoltam, hogy ennyire fog fájni...azt hittem, csupán szemtanúja leszek a balesetnek, hiszen ez nem is az én testem. ÁTBASZTATOK, kutyák!! Megígértétek, hogy fájdalom nélkül dögölhetek meg!


és tessék...nem sikerült. csak lebegtem, és kívülről láttam, ahogy a fickó mellkasát üsszevarrják. elég hamar meguntam.
srác tehát él.


         de akkor én mégis hol a búbánatos picsában vagyok???

morzsa maradt belőlem.

egy jó karély kenyér voltam álmomban.
kicsi morzsalábakon jártam egy olyan utat, ami tele volt mindenféle szeméttel; tojáshéjjal, tejeszacskóval, romlott csülökkel stb...és az volt a vágyam, hogy út közben rátaláljak álmaim lekvárjára. hosszú kajtatás és a végső elkeseredés után végre belebotlottam egy csinos, jóvágású befőttesüvegbe, tele baracklekvárral. örömében fölnyitotta előttem pepita kupakját, de mihelyst belemártottam édes húsába az én kóborlástól kiszikkadt kenyértestem, valaki nemes egyszerűséggel bezabált.

erre varrjá gombot.

írnék valami szépet, jó?

az emberből változatos nedvek szivárognának feszt, ha nem tartaná őket vissza a végletekig. eléggé undi tény.
ebből egy szép definíciót is kihozhatnánk akár, de nem tesszük.
ha már a nedveknél tartunk; csordultig vagyok kedvességgel és hálával.

kis geci nyáriszünet meghiányoztatja egymásnak az embereket.
csodák történnek és már alig várom, hogy elhiggyem őket.
még nem sikerült, ne haragudj. de már itt állnak előttem, őszintén és meztelenül. csak a szavakat keresem.

mától újra itthon élek.

egy kicsit odalesz most minden

miért ne lehetne minden olyan mint régen
semmi se lehet már olyan mint régen
ezentúl minden jobb lesz mint régen
semmi se lesz már olyan szép mint régen
most a legszebb
most a legszarabb
kurvaszar most, soha szarabb
holnap minden szebb lesz
holnap is ma lesz, de már sose lesz régen.


nem akarok többé változni. maradni még annyira se.


...csak miután moccanás nélkül elfogadtad, hogy elmegyek, miután az ágy szélén ülve nézted végig ahogy rádhagyom a szoba csöndjét és halkan becsukom az ajtót magam után és te egy szót se szólsz utánam
csak miután rájöttem, hogy túlmisztifikáltam magam az életedben és nem is fáj hogy a májussal együtt én is eltűnök. vagy te tűnsz el belőlem mindegy.


csak ezután jöttem rá hogy túl sok emléket kell mostantól magammal cipelnem és többé nem segítesz nekem.
mint a vasárnapi utazótáskát amit mindig kitéptél a kezemből mert túl nehéz volt én meg gyönge vagyok.
no lám, a táskám most tele van a nyarainkkal, a műanyag dínóinkkal, a verébkölyökkel akit a macskák elé dobtunk, vászonra festett arcaiddal, göncölszekérrel hintaágyastól, gumicsizmás üldözésekkel a sáros kukoricaszárak között, hosszúhosszú ujjaiddal, a templom félelmetes kongásaival, estékkel amikről azt hittük, sosem éljük túl, rájákkal a szoba falán, főbérlővel és orvosokkal és injekciós tűkkel és rothadó szilvákkal a pincetetőn és rengeteg...rengeteg várakozással mert akkor még barátok is lehettünk volna.
és most tudod milyen nehéz ez a kurva táska?
nagyon sokára érek vele haza.

fuck

shit.