kicsi és buta, de majd kinövi

valószínűtlen szituáció.
a teste az ágyon. ahogy ül
balra dől aztán jobbra
előre
és csatakos fejjel üvölti, hogy meghallgassák
nem tudja, hogy a szája csukva mint a lapuló harcsának

és egyre kisebbre zsugorodik mert a nagy nyugodt tenyerek nyomják a hátát
a tenyerek is zokognak és aggódnak mert ő véresre rágja az ujjakat. "vérig sértesz", ropogják neki a hosszú ujjak

lehetetlen sötétség folyik a szemeiből, folyékony szemek
gigászira mereszti őket, hogy lássa a fekvő testet az ágyon mert fognia kell az álmos izmokat, hogy meg ne tébolyodjon
folyékony gömbszemek, akkorára dagadnak, hogy fájdalmas hússal ömlik belőlük ez az átkozott éjaszaka
mint egy felnyesett bendő vére a kócos földre
a kócos fejre

elterül mellette az elkínzott test, fáradt,
de ő nyög és vonaglik és nem hagyja aludni

  aztán végkimerülnek hirtelen, meghalnak megnémulnak és reggelig ájultan fekszenek
egymástól távol.
egyre távolabb.



 

ja és...

mellesleg ma hajnalban megint főbe lőttek, persze akárhogy próbáltam, nem voltam képes belehalni, csak nagyon fájt vérzett kicsit és bedagadt. gyűlölök álmomban tükörbe nézni, de most megtettem kelletlenül, onnan tudom, hogy néztem ki az incidens után.

igazán elfogadnék némi tanácsot, hogy kell ilyen esetben holtan összeesni. nem akarom folyton tettetni mer elég gáz, ugye érthető.

hát így.

http://plakatmagany.b13.hu/index.php?f=7&s=2&blogid=9640&bm=274170

Ikarusz és a boldog asztronauták II.

enyhül a tél, Bulgakov úr, de még most sem érzem a változás szelét. ha közeledik is,olyan hideg, és én úgy fázok tőle, hogy inkább a cigi-és konyhaszagú vaskos takaró alá bújok, s tétlenkedek moccanatlan apátiában, míg ki nem rügyeznek az idei kreativitás első facsemetéi.

kedves tanárúr. úgy állunk épp, hogy a lehetőségek ablakait pont a változás szele csapkodja be előttem, sorjában az összeset.
kösszömszépen, de nincs szükségem bölcsességekre, csupán erő kéne, hogy a huzattal dacolva kinyissam őket újra.
mellesleg nézze csak, ma este ismét besárgult az ég.
májelégtelenség.

egymagam.

mire ezt leírtam, vörösre váltott.
elvérzett.

Ikarusz és a boldog asztronauták I.

energia híján nem tehetek egyebet, mint a már jól ismert összeomlás utáni önsajnálat jótékony és ízletes iszapjába erőszakolt folyékony testem regenerálom, miközben egyre enyhülő rángatózását figyelem objektíven.
szigorúan objektíven.
egymagam.

képeket ragasztanék a falra, fejemből síkra vetült lerenderelt képeket, csak hogy legyen itt valami belőlem is.
a már említett iszapon kívül.

meg is tenném én ezt rögvest, ha föl bírnék innen állni.
ha egyáltalán lennének képek az agyamban.