...és akkor megőrültem.
ha tetszik, ha nem, túlcsordultam.
azóta minden találkozás alkalmával véresre tépkedem jobb hüvelykujjam körömágyának sarkát. vagy a fűben ülve elmélázva szaggatjuk ki tövestől az elszaporodott százszorszéphajtásokat, miközben egymás szájából tépve kis szót bizonygatjuk a másiknak, hogy helyes döntés volt kibújni anyuinkból és igenis jól csináljuk ezt a létezés dolgot. legalábbis igyekszünk.
és csak úgy fél karral kihúzott a semmiből és megrótt amiért eladtam magam és megnyíltam és értelmet adott de az étvágyamat elvette és fontossá tett és fontossá lett és már frissen és hamarabb kelek mint a reggeli ébresztő és ááh azóta egy épkézláb gondolatom sincs.
"két kis szartalicska"
