spontán kis tapasztalat, akármi.
ugyan miért árulnám el neki, hogy haver, én naponta belehalok az alvásba mert csak úgy tudok hát nem nagy szám.
boldog a gyerek, mert motiválatlanul öntudatlan.
folyton bőg,de bolgod a kis pulya.
ti fölnőttetek, nem sírtok és nem vagytok boldogok.
csak célok vannak, ego, frusztráció és defenzív apámfasza.
én pedig...egyelőre próbálok valamit lecibálni magamról. le kell ráznom, ki kell tépnem a számból, a bundámból, a húsomból, akárhonnan.
bármi is az, meg kell szabadulnom tőle, el kell vesztenem valami jelentőségteljeset, szerves részemet, hogy onnantól kezdve teljes EGÉSZ legyek.
ha tudnám, mi az, a továbbiakban könnyebb lenne elfogadnom a veszteséget.
így viszont pokoli lesz úgy érzem.
egyelőre.
