ha hiányzom

idézz meg.

portré végre

hogy mama végre örüljön is mán valaminek.

következő adag

olaj ez. bóóti vásznon.

tán lesz belőle valami zsetta.

hát meg az alkotás öröme. az kardinális.

Apropó, mon amíz!

...ha már itt tartunk, festettem egy kolosszális kényszerKolosszeumot, fuck this shit.
Szóval megrendelést vállalok, festek Nektek bármit, hereszőrön bóklászó medveállatka elektronmikroszkópikus képétől kezdve laza asztrális projekciós übertranszcendentális élményig amit csak akartok, kivétel ez alól a flamand sztájl tájkép meg ilyen ókori és harcos vagy szakrális művészettörténelmi épületcsudák, mert ha azt én elvállalom, számoljatok vele hogy suttyó lesz, de a pénzt kérem érte.
Jelenleg viszont festék híján csak számlaszámmal szolgálhatok. 11773346-01335879 ide utalhattok.
ím.:

Eltúlzom a dolgokat, élőben nagyon fasza.

Komolyan.

  

Evil mind, never mind

Hogy rossz azt nem mondanám, sőt kellemes ez a bárgyú összhang meg ugye az égvilágon semmi konfliktus és az jó.
Talán annyi hogy paranoid kicsi agyam mindenféle összeesküvés-elméletek sző csak hogy azért mégse legyen már ilyen egyszerűen tökéletes minden. Úgy gondolom nemkívánatos személy vagyok ezen a pályán, szeretnének tehát eltéríteni mihamarabb valami egészen más irányba, mint egy retardált, irritáló kis piszok aszteroidát. Csak hogy senkinek se legyek útjában, de legalábbis ignorálni tudjanak ha már el kell viselniük a jelenlétem. Vágod?

Látodlátod, nem sokat érnek a nagy szemek és a kócos buksi... csak azért, mert néha agyonsimiznének mint egy állatkerti kisemlőst, még nem jelenti azt hogy nem nyúznák le a bundám.

Mindegy, mellékes. Ha visszakanyarodok a mai gondolat elejére, magamtól rájövök, hogy a problémám voltaképpen nem más, mint a mostanság felhőtlen, gondnélküli napjaim produktív, érzelemdús megnyilvánulásaimtól igencsak mentes múlása ifjú, de máris kiégett fejem fölött. Semmi katarzis.

                  LE KELL TISZTULNOM HIRTELEN nem nem akarok máris lehiggadni kiégni úúúristen még gyerek vagyok ááá  ne kérjétek hogy gyógyuljak meg mert


...grillázzsal borított mézédes Sin city a lelkem ahol nutellával bekent kurvák játszanak a szeretet mazsolától rücskös faszával.  

lőnék egy portált de nem tudom még hova

na gyerünk. gyertek ti is.
ugráljunk a seggünkön a világ hátán.

m i n d a n n y i a n .

na

na bazmeg
lol.

vagy nem tudom mit mondjak erre. 
rémisztő szituációk sorozata ez.
kicsit elmegyek ma világot látni.


de úgyis visszajövök. mindig visszajövök.

kis magyarázatra szorul

kicsi fohász hozzátok, gyerekek

nemsoká indulok feléd, drága Most, te Valóság.
kapaszkodok beléd két kézzel, Tegnap, te emlék.

Mához:
te taníts meg újra a jelenben élni. mutasd, hogy kell nem emlékezni többé, szaggasd ki kezemből a kétségbeesés remegő nyaka köré hurkolt kötelet, mert hiába rángatom gyilkos szándékkal, engem fojt meg végül.
birtokolj. üssél is, ha kell. etess, itass, olykor simogass, és én hálából majd nem engedem, hogy meghaljunk.

Tegnaphoz:
...és csak akkor tépem el a láncot, ha újra meghallom a lépteit. és a sörétes puska csövének elegáns billenését a tenyerében. értem jön majd, és én újra elé futok behúzott farokkal,lesunyt füllel, pedig tudom, hogy nem vagyunk már többé vadásztársak. 
de CSAK NEKI engedem, hogy agyonlőjön a kormossá égetett határban, ahová sorokba köpködtük a cseresznyemagokat.
talán egyikünk se akarta, hogy kinőjenek.

légszomjas a kis balga

akkor most egy kis húszas évek...taramtaram pam pammm. taramtaram pam pammm.
taramtaram tamparamparam tamparamparam pam papappapam PAMMM.



apropó, a ma hajnali REM-fázis különdíjas álma 'Továbbrasetudokmeghalni' kategóriában:


Megkértetek, hogy költözzek egy fickó testébe, de csak amíg szörnyethal szerencsétlen egy elég darwindíjas baleset következtében, nem tovább. 
Miféle halálról lenne szó, kérdeztem én, s elém vetítettétek a hamarosan bekövetkező végzetes szituációt: srác egy utánfutón ücsörög egy baszottnagy hűtő társaságában, mikor is a sofőr egy hajtűkanyarban elveszti uralmát a járgány felett, s a testes fridzsider srác kiszakadt tüdejével súrolja fel a sztráda egy jókora szakaszát.
hát mondom...legyen.
Úgy izgultam, mikor a hűtő mögül kilesve megláttam a közeledő kanyart.
nem gondoltam, hogy ennyire fog fájni...azt hittem, csupán szemtanúja leszek a balesetnek, hiszen ez nem is az én testem. ÁTBASZTATOK, kutyák!! Megígértétek, hogy fájdalom nélkül dögölhetek meg!


és tessék...nem sikerült. csak lebegtem, és kívülről láttam, ahogy a fickó mellkasát üsszevarrják. elég hamar meguntam.
srác tehát él.


         de akkor én mégis hol a búbánatos picsában vagyok???

morzsa maradt belőlem.

egy jó karély kenyér voltam álmomban.
kicsi morzsalábakon jártam egy olyan utat, ami tele volt mindenféle szeméttel; tojáshéjjal, tejeszacskóval, romlott csülökkel stb...és az volt a vágyam, hogy út közben rátaláljak álmaim lekvárjára. hosszú kajtatás és a végső elkeseredés után végre belebotlottam egy csinos, jóvágású befőttesüvegbe, tele baracklekvárral. örömében fölnyitotta előttem pepita kupakját, de mihelyst belemártottam édes húsába az én kóborlástól kiszikkadt kenyértestem, valaki nemes egyszerűséggel bezabált.

erre varrjá gombot.